Beteg szemmel született, csak nagyon keveset – a színeket, az alakot – látta Rédai József. Az elemi iskola három osztályát szülőfalujában, Tiszaroffon végezte el, ahol megtanulta a síkírású betűket írni. Az olvasás azonban nem ment, csak az újságok főcímeit látta. A negyedik osztályt már a fővárosban, a Vakok Általános Iskolájában kezdte. „Kevéske látásom lassan-lassan, szinte észrevétlenül megszűnt az érettségi idejére” – emlékszik vissza.
Kicsit megkésve, tíz éves korában kötött barátságot a zenével és a zongorával a Vakok Iskolájában. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta. A sikeres érettségi után azonnal felvették a Zeneművészeti Főiskolára, ahol Solymos Péter növendéke lett. A diploma megszerzése után, egy jó barát révén megismerkedett Farmadi Edit zongoraművésznővel, aki a II. világháború után telepedett le Ausztriában. Neki köszönhetően 1967-ben elnyert egy ösztöndíjat a gratzi zeneművészeti főiskolára, Farmadi Edit mesterkurzusára.
Az akkor már teljesen vak Rédai József egy idegen városba érkezett meg, ismerősök és barátok nem várták. Zenetanári állást kapott és sikerült beilleszkednie. A tanítványain, s azok szülein keresztül bekapcsolódott a város zenei életébe, társaságra lelt. Az egykori növendékek közül sokan ma már prominens személyiségek: zeneiskolai igazgatók, művészek.
Tizenkét éven át élt és dolgozott Gratzban, kizárólag családi okok miatt hagyta el 1979-ben. Büszke arra, hogy Ausztriában Ő volt az első olyan vak zenetanár, akit nyilvános iskolában alkalmaztak. Házassága révén került Svájcba, felesége a református egyház templomi orgonistája. A főváros közelében, Belp városában élnek két fiúkkal. Tanárként dolgozik egy zeneiskolában a 9 kilométerre lévő Worb-ban.
Svájcot nehezebb volt megszoknia, mint Ausztriát. A svájciak zárkózottak. Idővel azonban természetessége oldotta tanítványait, sikerült jó kapcsolatot kialakítania a diákokkal és a kollégákkal egyaránt.
30 év a művészi pályán
Diplomakoncertjét követően rendszeresen fellépett, mint zongoraművész. Svájcon kívül Ausztriában, Németországban, s Magyarországon is (Szentgotthárd, Körmend) hangversenyezett.
A diploma megszerzésének 30. évében játszott először Budapesten Bartók, Debussy és Chopin művei nagyon közel állnak hozzá, gyakran szerepelnek repertoárjában. Európa szerte sok magyar származású muzsikus dolgozik, köztük Rédai József egykori diáktársai.
A magyar zenei életet is figyelemmel kíséri. Életét alapvetően a muzsikálás és a zenetanítás határozza meg, de nyáron egy hónap a családé. Ilyenkor közösen elutaznak és élvezik a vakációt.
Szülőhazájától sosem szakadt el teljesen.
Bartha Zsuzsanna: Vakok Világa, 1997 december
