Dr. Bódi István 1929. november 14-én született Recsken, szegény családból. Ács édesapját korán elvesztette. Özvegy édesanyjával és Sándor bátyjával szerető családban nevelkedett. A két gyermek nevelése édesanyjától nagy áldozatot követelt. Vaksága miatt elemi tanulmányait Budapesten, a vakok iskolájában végezte. Elemi iskolai viszonylatban kiválóan zongorázott.
Már gyerekkorában is szerette az irodalmat. Az általános iskola elvégzése után ott maradt az iskolában, tanulta a nyomdászmesterséget. Az ötvenes években és a hatvanas évek elején iskolánk kiváló nyomdásza lett. Munkájában minden értelemben megbízható teljesítményt nyújtott. Nem szigetelődött el a házon belül: munka után beült a tanáriba és a kollégák egyenrangú partnerként tisztelték és becsülték. Ugyanakkor az egyszerű emberekkel is megtalálta a hangot: Dani bácsi fűtőnkkel egy szobában élt mindaddig, míg életútja másfelé kanyarodott.
Példamutató az az ambíció, ahogy a nyomdászi munkája mellett a Kölcsey Ferenc Gimnázium esti tagozatán leérettségizett 1957-ben, majd esti egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1962-ben megszerezte jogi diplomáját. Ennek birtokában igazgatója lett 1963-ban az Újpesti Hadirokkant Otthonnak. Ebben a látó közösségben tíz éven át teljes értékű emberként állta meg a helyét.
Szövetségünk életében végzett tevékenysége sokrétű: kultúrosként szavalt, énekelt, rendezett. A Gábor József tanár úr alapította Homérosz Irodalmi Kör agilis tagjaként éveken át részt vett annak munkájában.
Mint főtitkár 1973-tól 1988-ig tevékenykedett. Ami csak emberileg lehetséges volt, mindent megtett sorstársaiért. Nevéhez fűződik a helyi közlekedés díjmentességének kivívása, az országos szintű kedvezményes utazás. A továbbtanuló vak fiatalok érdekében fokozott hangsúlyt fektetett a gimnáziumi tankönyvek és a kötelező irodalom felolvastatására.
Bővítette a vakügy nemzetközi kapcsolatait. Munkája elismeréseként 1968-ban a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövetsége 50 éves jubileumán elismerő emléklapot adományozott részére.
1981-ben a Hallássérültek Országos Szövetségének Központi Elnöksége a Rokkantak Nemzetközi éve alkalmából emléklappal tüntette ki.
Egy évvel később, a MOTESZ Egészségügyi Szervezők Tudományos Egyesülete Szociálrehabilitációs Szövetség emlékérmet és elismerő oklevelet adományozott dr. Bódi Istvánnak.
Szövetségünktől a Louis Braille emlékérmet vehette át.
1985-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozatát adományozta érdemes és eredményes munkássága elismeréseként.
1990-ben a VGYOSZ Heves megyei Szervezete megalakulásának 25. évfordulója alkalmából kiváló társadalmi munkájáért emléklapban részesült.
A szövetség fennállásának 75. évfordulója alkalmából, 1993-ban a vak és gyengénlátó emberekért végzett kiemelkedő munkájáért emlékplakettet kapott.
Több mint három évtizeden át harmonikus házasságban élt Vécsey Judittal, aki valóban őrangyalként állt mellette. Élete jobbik feleként talán több évvel is meghosszabbította megfáradt életét. Joggal lehetett büszke Emese lányára, akkor is, amikor történelem-latin szakos tanárként bekerült a baptista és evangélikus teológiára latint tanítani, valamint lánya megírhatta, kiadhatta latin tankönyvét.
Vakok Világa, 1997 március.
