1983-ig volt a Vakok Általános Iskolájának tanulója.
Kiemelkedő képességeinek köszönhetően az előkészítő osztályt nem is járta végig, hanem tanév közben léptették a következő osztályfokra, mert ahogyan mondták: „lassan ő tanította az osztálytársait”
Később kivívta, hogy egyetlen lányként zongorahangolást tanulhasson. Abban az időben ugyanis a zongorahangolás az intézményen belül tanulható volt. Az arra alkalmas tanulóknak a 8. osztályból kilépve még egy évnyi gyakorlat után hangolóvizsgát kellett tenniük, ezután szakma volt a kezükben.
A Teleki Blanka Gimnáziumban érettségizett. Középiskolás éveiben hivatásos zenekarral lépett föl szórakozóhelyeken. Az 1990-es években a Sziámi együttes tagja volt, billentyűs hangszereken játszott és énekelt. Tagja volt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége Homérosz kórusának.
1994-ben alapította a látássérültekből álló Kedd Band együttest, amely hosszú ideig sikeresen működött, és amelynek összetartója, szellemi vezetője és szervezője is volt.
1989-ben gyógymasszőrvégzettséget szerzett. Később a természetgyógyászat területén is továbbképezte magát.
1997-ben középiskolai magyartanári oklevelet szerzett az ELTE bölcsészettudományi karán.
Rövid ideig tanított a Lónyai Utcai Református Gimnáziumban.
1989-ben könyvtáros volt a MVGYOSZ braille-könyvtárában.
1997-től a MVGYOSZ művelődésszervezője volt. Ebben az időben vezetésével föllendült a szövetség kulturális élete. Bérletes színielőadássorozatot szervezett a Független Színpad társulatával a Hermina-teremben. Filmklubot indított, amely úttörő volt, mivel látássérültek és látók együtt nézhettek filmeket, szükség szerinti élő magyarázatokkal kiegészítve. Ezzel tulajdonképpen megteremtette a később elterjedő hangalámondást, azaz audionarrációt. Számos gyerekeknek és felnőtteknek szóló zenés rendezvényt, hangversenyt, vetélkedőt, ismeretterjesztő előadást szervezett látássérült és külső előadók részvételével.
A 2000-es évektől fokozatosan az akadálymentesítésben dolgozott.
2009-ben hozta létre az Akadálymentesítéssel foglalkozó munkacsoportot, amely a tagság, azaz a látássérültek véleményét is figyelembe véve működött.
Központi szerepe volt a FUTÁRként ismert budapesti utastájékoztató rendszer meghangosításában, amely egy szabványos távirányítóval kapcsolható be.
Kezdeményezésére és közreműködésével honosították a taktilis, azaz érezhető burkolati jelek nemzetközi rendszerét. Ezen szabványt azonban nem mindenhol alkalmazzák következetesen. A 4-es metró akadálymentesítésében is jelentős szerepe volt. Szakmai Iránymutatásával alakították ki azt a rendszert, amelyik távirányítóval működésbe hozható hangjelzéssel segíti a helyes irányba menő mozgólépcső könnyebb megtalálását, a vezetősávokat és érezhető, azaz taktilis figyelmeztetőjelzéseket, a látásmaradvánnyal rendelkező látássérülteket segítő, a biztonsági sávot jelző fénycsíkot.
Erre az időszakra esik a város számos területének felújítása. A látássérültek érdekképviseletének eredményeképpen több olyan építési rendeletet hoztak, amely a látássérültek számára segítség. Például:
- új gyalogátkelőhelyen nem szabad hangjelzés nélküli lámpát telepíteni,
- mindenhol kell érezhető (taktilis) jelzést alkalmazni.
A folyamatos érdekképviselet eredményeképpen 2012-ben az Országos Településrendezési és Építési Követelményekbe (OTÉK) bekerült, hogy minden középület közterület azon részét, amelyet fogyatékosok is használnak, akadálymentesen kell építeni.
Volt a MVGyOSz szakmai vezetője is.
A Vakok Állami Intézetében, ahol jelenleg dolgozik, szabadidős tevékenységeket, rendezvényeket szervez, életvezetési és egyéb fejlesztő foglalkozásokat tart.
Jelenleg is dolgozik gyógymasszőrként is.
Életének mindmáig fontos része a zene és az éneklés.
