dr. Jáksó László 1923. április 14-én született Makón. Hétéves volt, amikor látását elveszítette. A fővárosban, a vakok iskolájában fejezte be elemi iskolai tanulmányait kitűnő eredménnyel. Bizonyítványa mellé egy kántori oklevelet is szerzett. Visszatért szülővárosába és hamarosan munkába állt: a Szerviták templomában helyezkedett el kántorként.
A II. világháború után magánúton Szegeden leérettségizett, és 1948-ban végérvényesen a Tisza parti városba költözött. Hamarosan a Szegedi Vakok Intézetének igazgató helyettese lett. Az intézet államosítása után az ott élő látássérültek foglalkoztatását megszüntették, és azóta is csak szociális otthonként működik.
1949-ben elsőként alakult meg a Vakok Szövetsége Dél-Magyarországi Szervezete, melynek hosszú időn át dr. Jáksó László volt a titkára. Idetartozott még Békés és Bács-Kiskun megye is. A későbbiekben a három megye önállósult.
Dr. Jáksó nem tudott belenyugodni abba, hogy Szegeden nincsen vakokat foglalkoztató munkahely. Keresett és talált jó szándékú szakembereket, és összefogásuk eredményre vezetett. A Vakok Szövetsége, a Könnyűipari Minisztérium és Szeged Megyei Jogú Tanácsának Ipari Osztálya egyetértésével 1953. júliusában megalakult a Szegedi Fonalmentő Vállalat, melynek igazgatója dr. Jáksó László lett. A vállalatot 35 éven át vezette, 1988-ban történt nyugalomba vonulásáig.
A Fonalmentő Vállalatnál 1953-ban, 30-40 fővel elkezdődött a munka. Tíz évvel később már több százra növekedett a létszám. A későbbiekben kibővült munkalehetőséggel Fonalfeldolgozó Vállalat néven üzemelt. A vállalatnak (ma Rt.) Szentesen és Makón is van kihelyezett részlege.
Dr. Jáksó arra törekedett, hogy a munkára alkalmas látássérültek és más fogyatékkal élők kereseti lehetőséghez jussanak. Arra is gondot fordított, hogy a vállalat a szövetséggel, az intézettel, az állami és a társadalmi szervekkel jó kapcsolatot alakítson ki.
Az ’50-es évek végén Csongrád megyében is megnőtt a szövetség taglétszáma, ezért szükségessé vált a körzeti csoportok megalakítása. Dr. Jáksó László elsőként Szentesen, majd Makón és Hódmezővásárhelyen, s végül Csongrádon szervezett körzeti csoportot. Sokrétű elfoglaltsága miatt 1960-ban a titkári funkciójáról lemondott, helyébe Suti Lajos lépett. Ugyanebben az évben a Csongrád Megyei Szervezet elnökévé választották, mely tisztséget 1997-ig töltötte be. Közben, 1983-88 között dr. Jáksó László a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége elnöki teendőit is ellátta.
Dr. Jáksó színes életutat járt be. Érettségi után a Zeneakadémia zongora szakára járt, később zenét tanított. 1962-től (öt év helyett három év alatt) diplomát szerzett a Szegedi Egyetem Jogtudományi Karán. Rajongott az irodalomért is, kedvenc költői közé tartozott Tóth Árpád, Babits Mihály, Ady Endre és Juhász Gyula.
Munkájához, időnkénti kemény csatájához a feleségétől is segítséget, sok-sok bátorítást kapott. Egy fiuk született, akit nagy gonddal és szeretettel neveltek.
Dr. Jáksó László színes egyéniség volt, aki erős akarattal küzdött a céljai eléréséért. Valamennyiünknek, fiatalnak és idősnek egyaránt példaképe lehet.
Farkas Mátyás, Vakok Világa, 2002 szeptember.
